A hétvégén megint vámpíroztunk (szerepjátékban természetesen). Ezúttal új karakterrel játszottam, mivel az előző vámpírt sajnos utolérte a végzete (mint kiderült ... én eddig csak azt tudtam, hogy semlegesítették, azt nem, hogy meg is halt). Mindenesetre frissitő hatással volt új karakter bőrébe bújni.
Ezúttal komoly előmunkát igényelt a létrehozás, mivel az új fickó 1859-ben született Oroszországban. Régi szép cári idők
Mindenesetre sikerült némi történelmet elolvasnom ezzel kapcsolatban, csak hogy fogalmam legyen bizonyos dolgokról és történésekről. De a mesélőnek is tetszett, hogy a karakter háttértörténetében történelmi utalások vannak a kor bizonyos eseményeire.
Végül is egy 14 oldalas iromány született a karakterről (születésétől a haláláig, majd vámpírként való ténykedése 2007-ig), ami talán a legrészletesebb háttér amit valaha csináltam, tekintetbe véve mind mesélőként mind játékosként való ténykedésem.
Ezek után a szombati játék is jól sikerült: mi sem mutatja jobban, mint hogy összesen 15 órát töltöttünk el vele
Az eleje kicsit akadozott az új karakter miatt, de a végére talán sikerült végre elfelejteni, hogy hogyan is viselkedett a régi és sikerült az új fejével gondolkozni. Érdekes megfigyelés, hogy az új karakter fejével "gondolkozva" más vélemény alakult ki bennem a történetben már korábbról ismert alakokról. Én persze ugyanaz maradtam, de a karakterem megváltozott. Viszont engem legalábbis meglepett, hogy mennyire jól sikerült alkalmazkodni ehhez a változáshoz, és valamit azért csinálni, mert a karakterem úgy gondolja, nem pedig mert én úgy gondolom. De talán épp erről szól a szerepjáték
(viszonylag keveset játszok és sokat mesélek, ezért talán más játékosoknak ez nem akkora újdonság
)
Most pedig nekem kell készülődni ezen a héten, mert ismét én vagyok soron mesélni (hetente váltjuk egymást).