Nálunk pont fordítva volt. A német főnökünknek keztünk magyarul köszönni, megköszönni dolgokat a levelekben.

Szerintem csak akkor kezdenek majd személyessé válni a dolgok, amikor piák neveivel kezdenek el dobálózni - magyarul.
Zsiga is csak annyit tanult meg finnül, hogy kitti-moi.